miazisten?

Lassan eltelik az egy hónap a kiérkezésem óta. Érdekes módon sokkal nyugodtabb vagyok. Persze néha jön a para, de egészen más az atmoszféra, mint otthon. Ezután a hét után meg pláne sokkal jobban érzem magam. Német srácokkal ismerkedtem, és ment az ivászat, utána meg egy elég jó beszélgetés egy frankó csajszival, aki nem azt mondom, hogy megmozgatta a fantáziám, csak egyszerűen jól esett, hogy ennyi mindenről el tudtam beszélgetni egy német lánnyal, pláne úgy, hogy nem beszélgettem lánnyal az elmúlt időben, németül pedig még úgy se. :) Szóval úgy érzem, hogy rendben mennek a dolgok. A munkában sokszor azt érzem, hogy nem látják rajtam, hogy dolgozni akarok, és ez nagyon zavar. A normák világa után furcsa ilyen hangulatú kis üzemben dolgozni, és nem nagyon találom a munkaritmust. Jó majd alakul, de az az érdekes, hogy teljesen máshogy viszonyulok az egészhez, mint a eddigi tetves helyeimen. És megtanultam azt is, hogy mindegy hogyan, de beszélni kell, beszélni, beszélni és beszélni, mert csak a gyakorlással lendülhetek tovább erről a köztes állapotról. Ja! Berakom ide a sünit, akivel kedden hajnalban találkoztunk össze a hazafelé vezető úton. És az volt a vicces, hogy amikor megszólitottam, hogy "Süni, süni", megállt és rám nézett. No, szóval egyre jobban vagyok.