Megint itt. Teljesen jó itt. Csak a magányt nehéz legyűrni. Nem, van társaságom.Partnerem nincs. Se lelki, se testi. Ma beszéltem vele, és legszívesebben kimondtam volna, hogy a fél karomat odaadtam folna, ha abban a pillanatban Németország felé robog, és nem Dunaújváros felé. De szerencsére nem tettem. Nem értené. Azt hinné. Pedig nem. Csak magányoa vagyok. És ő nem érti. Nem kérdez, nem beszél, csak hallgat. Csupán megtűr. Nem tetszik. Nem tehetek ellene semmit. Nem vagyok ott. Nem leszek ott. Nem akarok ott lenni. Azt akarom, hogy itt legyen. Akarom.
A fél karom
2014.10.18. 00:22 burnside
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://filleres.blog.hu/api/trackback/id/tr166804197
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
